Nők Lapja: A gyerekek meggyógyulnak, és ez erőt ad

2012.01.25.Újság : Nők Lapja 54.oldal

A LEGFIATALABB TUDÓS DR. JERMENDY ÁGNES

A L’OREAL UNESCO A Nőkért és a Tudományért nevű díjáta harminc éven aluli kategóriában dr. Jermendy Ágnes kapta. A fiatal gyermekgyógyász rezidens a cukorbetegség kutatásában ért el jelentős eredményeket.
- Hallottam a díjról, gondoltam, megpályázom, bár nemigen hittem, hogy sikerülhet. Amikor felhívtak, hogy nyertem, annyira meglepődtem, hogy először az jutott eszembe, talán más nem is adta be… Kishitű voltam, pedig sokat dolgoztam a pályázati anyagon.
Emlékszem, a leadás előtt Barcelonában voltam konferencián, és még az előadásom előtti éjjel, kettőig írtam, sőt a repülőn is hazafelé, hogy le ne késsem a határidőt.
Ágnesen kívül vagy száz kutatónő pályázott, így a siker és a vele járó, szabadon felhasználható (3500 eurós) összeg még értékesebb. És helye is van…
- Amikor Bostonban dolgoztam kutatóként, elkezdtem egy olyan egyetemi képzést, amely három éven át tart, a nyári hónapokban. A tandíja elég jelentős. Az első nyarat a kinti fizetésből tudtam finanszírozni, de a többit a magyar orvosi fizetésből már nem. Ezért gondoltam, hogy pályázom.
A családom, a kollégáim mindig támogattak, biztattak, de ez az elismerés kívülről érkezett, és hihetetlenül megerősített. Most éreztem, hogy volt értelme középiskolás korom óta a nyarakat is tanulással tölteni.
SZERETEK JÓ LENNI ABBAN, AMIT CSINÁLOK A Jermendy név ismerősen csenghet, hiszen Ágnes édesapja elismert belgyógyász, akinek szintén a cukorbetegség a szakterülete.
- ő felnőttekkel foglalkozik, és a gyógyítás mellett végez klinikai kutatást. Gyerekként azt láttam, hogy rengeteget dolgozik otthon is, éjszakáig ült az írógépnél, később a számítógépnél. Nyáron a Balatonnál is, emlékszem, mi az öcsémmel fröcsköltük egymást a lavórban, édesapa meg a cukorbetegségnek a szívre tett hatásait tanulmányozta az EKG-leleten, méregette a hullámok távolságát. Az édesanyám szintén belgyógyász, később háziorvosként dolgozott, azt láttam tőlük, hogy olyasmit kell csinálni, amit az ember ennyire szeret.
Komoly, jó tanuló kislányt, majd nagylányt kell elképzelnünk, aki szeretett bizonyítani.
- Szeretek jó lenni abban, amit csinálok, legyen az kutatás, kerti munka, adminisztráció.
Az egyetem jó erre, ott próbára tehettem magam.
A gyermekgyógyászat az én döntésem volt, és nagyon jó döntés. Gyerekekkel foglalkozni a legjobb! Bejövök reggel és babaillat van, mosolygás.
A vizitek is mások. Itt a legtekintélyesebb professzor is kézbe veszi a játékállatokat, egészen más a hangulat, a légkör. A nővérek pedig, akik harmincGyógyítás közben a klinikán Ági az MTA nagytermében vette át a díjat.
Azt mondja, sok díjátadón volt már, de ez benne volt a legszebb háromban Édesapjával, alig egyévesen Ágnes és a babagyűjteménye egy nyaraláson

Dátum : 2012.01.25.Újság : Nők Lapja 55.oldal

A gyerekek meggyógyulnak, és ez erőt ad negyven éve dolgoznak itt, az orvosoknál is nehezebb helyzetben, úgy szeretik a gyerekeket! Hoznak nekik játékot, fésülik, öltöztetik őket, van kedvencük, így zajlanak a napok. A gyerekek gyógyhajlama sokkal jobb, mint a felnőtteké, mi ritkán veszítünk el beteget. Igen, van olyan, hogy sírok egy gyerek sorsán, de ez nagyon, nagyon ritka. A gyerekek meggyógyulnak, és ez erőt ad.

BOSTON-BUDAPEST A gyógyítás és a kutatás néha együtt jár, máskor elválik egymástól. Ágnes már az egyetemen bekapcsolódott az I. számú Gyermekgyógyászati Klinika cukorbetegséggel foglalkozó munkacsoportjába, az utolsó tanévét Bostonban töltötte ösztöndíjjal. Oda, a Harvard Joslin DiabetesCenterébe ment vissza később két évre, akkor már a Semmelweis Egyetem doktoriskolájának hallgatójaként. A sejtekben bizonyos molekulák karmesterként működnek, ezek szabályozzák azok egészének a működését. Ágnes egy ilyen “karmestermolekulával” foglalkozik. Ha ennek szintje lecsökken, a sejt működése rendezetlenné válik, mint amikor a zenekar éléről eltűnik a karmester. Ilyenkor az inzulinelválasztás mennyisége csökken, és ez a cukorbetegséghez hasonló állapotot hoz létre.
- Jó kutató akarok lenni, és úgy látom, ahhoz kell a klinikai, a gyógyító tapasztalat is. Kitartó vagyok, igyekszem precíz lenni, és ami a legjellemzőbb rám: lelkes. A kreativitás is fontos, és a szerencse sem elhanyagolható, hiszen éveket lehet eltölteni valamivel, ami nem vezet eredményre, vagy gyorsan rá lehet akadni valamire, ami eredményt, publikációkat jelent.
Nemsokára megvédem a tudományos disszertációmat, itt, a klinikán pedig gyermekgyógyász rezidensként dolgozom, ami azt jelenti, hogy három-három hónapot töltök egy osztályon. A kutatást és a gyógyítást nehéz összehasonlítani, talán nem is érdemes.
Bostonba Ágnes először a barátjával, majd a férjével ment, aki amúgy egy és ugyanaz: egy fiatal kardiológus.
- A kinti kutatói élet szabadabb, reggel kilenc körül értem be, és ha úgy alakult, éjszakáig dolgozhattam.
Míg ha innen hazamegyek, és nincs olyan eset, aminek utána kell olvasnom, gondolnom, akkor bármi mással foglalkozhatok. Persze általában olyan későn kerülök haza a klinikáról, hogy igazán nincs sok szabadidőm.
De Bostonban a metrón, a zuhany alatt, a biciklin is azon járt az eszem, amin éppen dolgoztam. Nagyon jó, dinamikus évek voltak. A laborvezetőm egy csodálatos asszony,SusanBonner-Weir akkor kapott professzori kinevezést, ami ott még nagyobb dolog, mint itthon. Nekem ő egyfajta ideál lett. Nagyon okos, kiváló vezető, szép gyerekei, unokái vannak – és még jól is főz! Rengeteget tanultam tőle munkában, munkabirasban, embersegben. Amerikaban minden és mindenki azt szolgaija, hogy a képességeim föle emelkedjem. Hazajőve az volt a legnehezebb, hogy nem ez a jellemző… Arról nem beszélve, hogy egyre többet dolgozunk, egyre kevesebb elismerésért.
Gimnáziumi osztálytársaim – nem egészségügyi pályán! – háromszor annyit keresnek, és nyugodtabb az életük.
A munkanak, az orvoslasnak nagyobb tisztelet jarna.
Néha a szülők, amikor hozzak a gyereket az ügyeletre, és kérik, hogy nézzük meg, szinte hozzateszik: az a doktornőnek semmiség. Én persze megnézem, mert ez a dolgom, és nekem is nagyon fontos, de abban a “megnézésben” rengeteg munka, sok-sok tanulas van. Hogy az ember úgy nézze meg, ahogy kell, hogy észrevegye, helyesen értelmezze, amit lat, hall, tapasztal. Ha körülnézek a kollégaim között, azt latom, hogy szeretik a munkajukat, ezért működik még az egészségügy. De én nem vetek követ azokra, akik külföldön próbalnak szerencsét.
HÉTKÖZNAPOK Ágnes és a férje hazajött. Ez allt a szerződésükben, itt él a csaladjuk, és itt akarnak ők is csaladot alapitani, gyerekeket vallalni.
- Én úgy latom, ahogy idősebb az ember, egyre többet bír. Öt éve elképzelhetetlennek tartottam, amit most bírok, és gondolom, öt év múlva még többre leszek képes. Szervezés kérdése. A tamogató otthoni légkör nagyon fontos, talan a legfontosabb. Én a sportból merítek még erőt, a nap végén akar húsz perc futas is csodat tesz. Régen sokat bicikliztem, Bostonban is azzal jartam, de itt a belvarosban nem lenne jó. Főzni csak hétvégén főzök – nem is rosszul! A diabétesz népbetegség, mindkét típusa sok embert érint a világon. Ágnes azt mondja, lenyűgöző probléma, mert egyetlen kicsi sejt romlik el, mégis egy komplex betegség jön létre, amibe 90-100 éve még belehalt az a gyerek, akinél kialakult. Ma már van inzulin, vannak szinte zavartalan életkilátások, de felszámolni, a betegeket ténylegesen gyógyítani egyelőre nem lehet. Pedig a világon laboratóriumok százai, kutatók ezrei dolgoznak ezen, ezért.