Az evészavarok egyértelműen a modern kor betegségei, és minden esetben lelki okok állnak a hátterében – állítják a szakemberek. De mit tehetünk azért, hogy elkerüljük őket, és táplálkozásunkat normális keretek között tartsuk?
Az evés központi szerepet játszik életünkben, hiszen az élet alapvető feltétele, hogy táplálkozzunk. Ha viszont már minden gondolatunk az evés – vagy épp a nem evés – körül forog, az már kóros, és számos lelki és testi problémát is okoz.
Hogy miért alakult ki ilyen ambivalens viszonyunk az étkezéssel kapcsolatban? Dr. Túry Ferenc pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének vezetője szerint ennek elsősorban társadalmi okai vannak. – A fogyasztói társadalom egyrészt a folyamatos, mértéktelen fogyasztásra ösztönöz, másrészt olyan szépségideált alakított ki, ami a karcsúságot emeli piedesztálra. Soha nem volt még ennyire központi kérdés az emberi test: a fitneszőrület, a plasztikai sebészet elterjedése és a modern társadalom egyéb vadhajtásai mind a külsővel kapcsolatos megszállottságra utalnak. Manapság 5-10 évente fedeznek fel újabb és újabb evészavarokat, amelyek már nem csak a fiatal lányokat érintik, hiszen egyre gyakoribbak az idősebb korosztály és a férfiak körében is – mondja a pszichiáter.
Lelki bajok, testi tünetekA társadalmi tényezők mellett genetikai és biológiai okok is előidézhetik az evészavarokat, de minden esetben lelki problémák is vannak a háttérben, állítja dr. Túry.
- Általában családi vagy egyéb konfliktusok, a szexualitással kapcsolatos rossz élmények és szorongások vezetnek evészavarokhoz. Ezek egyértelműen pszichés betegségek, tehát pszichiátriai kezelést igényelnek. A betegeket ehelyett sokszor belgyógyászati rendeléseken vizsgálják, pedig ott már csak a betegség következményeit, a kialakult egészségkárosodásokat lehet orvosolni. Az lenne a legjobb, ha minél előbb pszichiáterhez kerülnének, és nem csak több hónapos belgyógyászati kivizsgálás után – hangsúlyozza a szakember. – Normális esetben néhány hónap alatt orvosolhatók ezek a zavarok, de ehhez mindenekelőtt az kell, hogy a beteg beismerje a problémáját és szakemberhez forduljon. Sajnos ez a legtöbb evészavarnál nagyon nehezen megy, mert a betegeknek általában nincs betegségtudatuk. Ilyen esetben a családnak kell rábeszélnie az illetőt, hogy forduljon orvoshoz.
Anorexia, bulimia, túlzott testkontroll A két leggyakoribb evészavar az anorexia és a bulimia. Az anorexia – azaz kóros soványság – általában pubertáskorban jelentkezik, jellemzően felsőbb társadalmi rétegekbe tartozók lánygyermekeinél.
- Az anorexiát egy perc alatt meg lehet állapítani – mondja dr. Túry Ferenc.
- Ha valaki látványosan sovány, és nem is akar hízni, mert kövérnek tartja magát, ráadásul még a menzesze is elmarad, akkor kétségkívül anorexiával van dolgunk. A bulimiát már nehezebb felismerni. Ez egy olyan evészavar, ami nem feltétlenül jár látványos hízással vagy fogyással, hiszen a beteg a falási rohamai után meghánytatja magát vagy hashajtót szed be. Intő jel lehet, ha valaki étkezések után mindig elvonul a mellékhelyiségbe, illetve ha sebes a kézfeje. A bulimiások általában úgy hánytatják magukat, hogy ledugják az ujjukat a torkukon, így a fogaikkal gyakran felsértik a kezüket.
- Ugyanakkor nehéz meghúzni a határvonalat a kóros evészavarok és a fokozott testkontroll között – mondja a pszichiáter. – Az egyetemista lányok nagyjából felének ingadozik rendszeresen a testsúlya fogyókúra miatt, és sokan hánytatják is magukat, mégsem mondhatjuk azt, hogy ők mind betegek. A felnőtt fiatal nők 2-3 százaléka viszont klinikai súlyosságú evészavarral küzd, és pszichiátriai kezelésre szorul. Az anorexia kritériuma az, hogy a beteg testtömegindexe 17,5 alatt legyen, bulimiáról pedig akkor beszélhetünk, ha a falásos-hánytatásos rohamok legalább hetente kétszer jelentkeznek.
Túlzásba vitt egészségAz anorexiánál és a bulimiánál nem áll meg az evészavarok listája. A kutatók újabb és újabb “orexiákat” fedeznek fel.
1997-ben Steven Bratman angol orvos írta le az ortorexia, azaz egészségesétel-függőség kórképét. O maga is ebben a betegségben szenvedett. Megszállottan csak olyan ételeket volt hajlandó enni, amelyeket ő egészségesnek gondolt, és órákat töltött a megfelelő táplálék beszerzésével, elkészítésével. Az egész élete az egészséges életmód körül forgott. Kiderült, hogy szenvedélyével egyáltalán nincs egyedül.
Ahogy szaporodnak az új életmódirányzatok, úgy jelennek meg velük együtt az ortorexiások is.
Bármilyen furcsa, az egészségesételfüggőség egyáltalán nem egészséges, sőt a beteg többet árt magának, mint amenynyit használ. – Gyakran előfordul, hogy ezek a betegek az egészséges életmód jegyében fontos tápanyagokat kihagynak a táplálkozásukból – mondja dr. Tóth Tamás obezitológus, elhízással foglalkozó szakorvos. – Például hiányoznak az étrendjükből az esszenciális zsírsavak vagy bizonyos vitaminok, esetleg vashiányuk van.
Arról nem is beszélve, hogy az ortorexiások egy részének pár év alatt elege lesz a saját maga által felállított szigorú szabályokból, feladja a diétát, és átesik a ló túlsó oldalára: elkezd olyan táplálékokat beiktatni az étrendjébe, amelyeket korábban került, például kifejezetten szénhidrátdús ételeket kezd el enni.
Ez általában akkor szokott bekövetkezni, amikor olyan szituációba kerülnek, hogy nem tudják betartani a diétájukat: például kórházban vannak, vagy gyermekük születik.
Ide nekem a fél hűtőt! Az elhízás éppúgy lehet evészavar eredménye, mint a kóros soványság. A magyar lakosság 20 százaléka elhízott, és köztük nem kevesen vannak olyanok, akik falási rohamaiknak köszönhetik pluszkilóikat. – A betegeimnek körülbelül 40 százaléka azért elhízott, mert az evéssel valamit kompenzál – mondja dr. Tóth. – Ide sorolom azokat is, akik magánéleti problémák vagy munkahelyi stressz miatt esznek, vagy évekig otthon vannak a gyerekkel, és az életükből hiányzó ingereket, élményeket evéssel helyettesítik. Ugyanakkor ebből a 40 százalékból csak 10 százalékra mondhatjuk azt, hogy evészavarral küzd, vagyis az evéssel kapcsolatos problémái nagymértékben befolyásolják az életvitelét. Ilyenek például a falási rohamokkal küzdők.
Ennek a legsúlyosabb esete az, amikor a beteg az éjszaka közepén felkel és kirámolja a fél hűtőt. Ez viszont eléggé ritka; a legtöbbször a falási rohamok összekötődnek a normális étkezéssel.
A legtöbben este fognak neki a “nagy zabálásnak”. Leülnek a családdal vacsorázni, majd amikor kiviszik a szennyes edényt, megrohamozzák a hűtőt, és válogatás nélkül esznek mindenfélét, ami a kezükbe kerül. Nem azért esznek, mert éhesek, hanem mert az evés elégedettségérzéssel tölti el őket. Persze ez nem tart sokáig, hiszen amint ráállnak a mérlegre vagy meglátják magukat a tükörben, szörnyű bűntudat és elégedetlenségérzet tör rájuk.
Enni márpedig kell Sokan nem tekintik kórosnak, ha néha jól “bezabálnak”, hiszen az evés társadalmilag elfogadott: senki és semmi nem tiltja, sőt nem is ellenzi. Míg az alkohol-, cigaretta- vagy drogfüggőket megvetik, addig a “nagyevőkre” nem néznek ferde szemmel.
Sőt a férfiak nemritkán még büszkék is mértéktelen dőzsölésükre.
- A pácienseimnek 80 százaléka nő, és csak 20 százaléka férfi, de a férfiak közül sokkal többen küzdenek falásrohamokkal – mondja dr. Tóth Tamás.
- Járnak hozzám jól szituált férfiak, akik rendszeresen szerveznek olyan bulikat, amelyeknek a központi eleme a zabálás.
Ebből nem is csinálnak titkot, sőt vagánynak érzik magukat azért, amiért a partijaikon mértéktelenül esznek-isznak. A nők már sokkal rejtőzködőbbek. Ok szégyellik a falási rohamaikat, és inkább a konyhában, pult alatt tömik tele magukat.
Függőséget okoz Nem véletlen, hogy ennyire szeretünk enni. Miközben táplál-; kozunk, boldogsághormonok termelődnek a szervezetünkben. – Kevés olyan dolog van, amivel meg lehet emelni a boldogsághormonok szintjét – mondja dr. Tóth Tamás. – Ráadásul ezek közül is a legtöbb vagy sok időt igényel (pl. sport), vagy társadalmilag nem elfogadott (pl. alkohol, drogok, cigaretta). Maradt tehát az evés. Enni bárhol, bármikor lehet. Gyakorlatilag ez a legegyszerűbb módja a napi frusztrációink leküzdésének.
Bizonyos élelmiszerek egyenesen függőséget okozhatnak, olyan nagy az élvezeti értékük. Ilyenek a finomított szénhidrátok és a finomított cukrok. – Ezek az ételek olyan mértékben viszik fel a vércukorszintet, hogy az szinte kirobban. Ez hatalmas élményt okoz. Volt olyan páciensem, aki remegett az izgalomtól, amikor napjában rengetegszer kenyérhez jutott és evett – mondja. ONLINE SEGÍTSÉG
EDINA néven hazai evészavar-szakemberek létrehoztak egy honlapot, amely az evészavarokkal küzdők utókezelését segíti. Itt nemcsak hasznos információkat lehet olvasni, hanem a betegek csetelhetnek is egymással a problémájukról. – Minden kedden este szervezünk online beszélgetést. Ilyenkor az ország különböző pontjain élők is beszélgethetnek egymással és a beszélgetést vezető szakemberrel – mondja dr. Túry Ferenc.
- A betegek hasznos tippeket adnak egymásnak. Elmondják, ők hogyan küzdenek például a falási rohamaik ellen. Az egyikük olyankor lemegy az utcára, mert úgy kisebb a kísértés, a másikuk meg felhívja a barátnőjét. A tapasztalatcserének is van egyfajta terápiás hatása – mondja a pszichiáter.
Ráadásul ezek az ételek azért is veszélyesek, mert miután megesszük őket, rövid időn belül leesik a vércukorszintünk, és éhesek leszünk.
Ha már kialakult a függőség a finomított szénhidrátok vagy az édességek iránt, akkor úgy érdemes leszoknunk róla, mintha a cigarettázást hagynánk abba, azzal a különbséggel, hogy a cigarettára soha nem szabad visszatérni, a cukrokat, liszteket pedig később is lehet fogyasztani, csak mértékkel – mondja az obezitológus. – Érdemes huzamosabb ideig egyáltalán nem enni ilyesmit.
Helyette találjunk valami más elfoglaltságot, amiben örömünket leljük. Már az is jó, ha sétálunk, biciklizünk, úszunk vagy kocogunk. Nem kell megerőltető mozgásformát választani. Már kevés mozgás is boldogsághormonokat szabadít fel a szervezetünkben.
Hogyan együnk jól? Enni jó, és semmi szükség arra, hogy megfosszuk magunkat az evés örömétől.
Az viszont már egyáltalán nem mindegy, mit, mennyit és hogyan eszünk. Dr. Tóth Tamás obezitológus szerint arra kell odafigyelnünk, hogy kerüljük a szélsőségeket, hiszen a túlzott koplalást és a nagyevést is megbosszulja a szervezetünk. – Az evés alapvetően kétféleképpen nyújthat élményt – mondja az orvos. – Vagy úgy, hogy telezabáljuk magunkat, vagy pedig úgy, hogy nagyon gusztusosan elkészített ételeket eszünk, kis mennyiségben. Én azt szoktam tanácsolni a pácienseimnek, hogy törekedjenek az utóbbira, a franciás étkezésre. Ne a mennyiség, hanem a minőség legyen a fontos az étkezéseknél.
Az embernél kb. 20 perc alatt jelentkezik a jóllakottság érzése: akkor is, ha ez alatt megeszik egy fél disznót, és akkor is, ha lassan, kis adag ételt eszik. Amikor mégis nagyokat eszünk – például ünnepekkor -, akkor utána pár napig fogjuk vissza magunkat. Ne előre fogyókúrázzunk, úgy, hogy előtte napokig nem eszünk, hanem mindig utólag.
Az ebéd legyen élmény! Az obezitológus azt tanácsolja, hogy az ebéd legyen a főétkezés, ami élményt ad, és kellemesen eltelít. Ilyenkor több fogást is elfogyaszthatunk. A legjobb, ha kényelmesen, nyugodt körülmények között tesszük ezt, és nem rohanva.
Ha megadjuk a módját az étkezésnek, sokkal jobb lesz a közérzetünk, mint ha tíz perc alatt bekapunk valamit. Persze a reggeliről sem szabad megfeledkeznünk – figyelmeztet a szakértő.
- A reggeli legyen olyan, ami lendületet ad, és amitől energikusan kezdhetjük a napot. Mindenképpen legyen benne szénhidrát, de a finomított szénhidrátok helyett válasszuk inkább a teljes kiőrlésű gabonából készült ételeket. Ne együnk se túl keveset, se túl sokat. Közepes menynyiségű reggelivel indítsunk. Az sem baj, ha mindennap ugyanazt esszük, hiszen az emberek általában jól viselik a monoreggeliket. Az ebéd viszont legyen változatos. Vacsorára lehetőleg alacsony kalóriatartalmú ételeket együnk. Ilyenkor helyezzük a hangsúlyt az egészséges táplálkozásra: együnk zöldségeket, salátákat. Ha este nem eszünk sokat, reggel garantáltan éhesek leszünk, így nem fogjuk kihagyni a reggelit sem – magyarázza dr. Tóth Tamás
Nyomtat
Academic Excellence in Biomedical