Az e-health, vagyis az e-egészségügy fogalmán sok mindent érthetünk: az informatika vívmányai egyaránt hasznosíthatók a betegellátásban, az intézmények közötti kommunikációban és adatcserében, az otthoni betegfelügyeletben, rehabilitációban, idősellátásban, továbbá az egészségügy irányításában. Milyen lépéseket tervez az állam ezen a téren, mit finanszírozna központi forrásból, és mely területek működhetnek piaci alapokon? És vajon hogyan tudnak ebben részt venni a kábelszolgáltatók? Erről kérdezte a meghívott szakembereket szerkesztőségünk egy májusi kerekasztal-beszélgetésen. Vendégeink: Dr. Surján György – a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészságügyi Koordinációért és EU-ügyekért Felelős Helyettes Államtitkárságának irányítása alatt álló Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (ESKI) megbízott főigazgató-helyettese Dr. Hanák Péter – az eVITA Platform szakmai vezetője, a BME Egészségügyi Mérnöki Tudásközpontjának (EMT) igazgatója Dr. Stubnya Gusztáv – a Semmelweis Egyetem stratégiai, mííködésfejlesztési és igazgatásszervezési főigazgatója Kéry Ferenc – a Magyar Kábelkommunikációs Szövetség elnöke Pintér Zoltán – Vác Városi Kábeltelevízió Kft. ügyvezető igazgatója Jurenka Oszkár – tanácsadó (eContact Consulting) A betegellátásban az lenne a cél, hogy ott legyen az információ, ahol a páciens
MKM: Az egészségügyi rendszer működtetése minden országban nagy terheket ró az államra, ezért mindenütt a költségek csökkentésére, a hatékonyság növelésére törekednek. Magyarországon is évek óta folynak kísérletek, készülnek tervek az informatikai eszközök egyre szélesebb körben való alkalmazására az egészségügyben. Milyen elképzelései vannak a mostani kormányzatnak erről? Dr. Surján György: A 2007-2013-as fejlesztési terv kétéves akciótervek során valósul meg, jelenleg az utolsó ciklusnál tartunk. Az e-egészségtigyről szóló programot nem ez a kormány dolgozta ki, így elsőként az volt a feladatunk, hogy átnézzük ezeket, és összhangba hozzuk a kormányzati célkitűzésekkel. Sok jó elképzelés született az elmúlt években, de ezek nem álltak össze egy egésszé, ezek harmonizálása, egy országos projektcsomag összeállítása ránk vár. Azt látni kell, hogy az EU-forrásokból nem kérhető támogatás önmagában egy egészségügyi programra vagy egy informatikai beruházásra, ezek csak átfogó stratégiák részeként finanszírozhatóak. Emellett a rendelkezésre álló források felhasználása adminisztratív akadályokba is ütközik – például egyes forrásokból Közép-Magyarországon nem támogatható projekt. Azon dolgozunk, hogy egy konszenzusos programot dolgozzunk ki, amelynek megvalósítását ezek az előírások sem akadályozzák.
MKM: Milyen feladatokat vállal magára az állam? Dr. Surján György: Az állami egészségügyi informatikai rendszer alapvetően két nagy területből áll. A betegellátásban az lenne a cél, hogy ott legyen az információ, ahol a páciens, hiszen nem egy orvos, nem egy intézmény kezeli.
A másik tengelyt a vertikális információáramlás jelenti, az intézményektől az ágazat irányító szervei felé történő adatközlés az ágazat jobb működtetése érdekében. Ez utóbbi nagy hagyományokra tekinthet vissza, de az adatok feldolgozása és a megfelelő helyekre való eljutása túl lassú. Londonban a XVII. század közepétől minden héten, azaz legfeljebb hét nap késéssel megjelent az újságban az előző heti halálozási statisztika, ma nálunk a Központi Statisztikai Hivatal október körül jelenteti meg az előző évi adatokat, tehát átlagosan 200 nappal később. Egy egyablakos rendszer kidolgozásán dolgozunk, ehhez össze kell gyűjtenünk az összes információt, létre kell hoznunk egy törzsadatbázist, és ezek egységes kezeléséhez leíró szabályok létrehozására is szükség van. Az egész rendszer tetején pedig egy rendszerezett adatbázist és térképes megjelenítést kell elképzelnünk.
Ezeknek a fejlesztéseknek a forrása az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretén belül áll rendelkezésre.
Jurenka Oszkár: A technológia régóta rendelkezésre áll, már hét évvel ezelőtt voltak kísérletek az egészségügyben való alkalmazására, mégsem terjedtek el. Számomra úgy tűnik, még mindig nincs híd e két terület között, az informatikai megoldások nem épültek be a mindennapi ellátásba.
Dr. Surján György: Nem lehet és nem szabad mindent az államtól várni. Gazdasági kérdés, hogy ezek az alkalmazások mikor jelennek meg az egészségügyi ellátórendszerben, vagyis el kell érni egy kritikus tömeget, hogy az erre fordított összeg gazdaságilag megtérüljön.
MKM: Mely részterületek működhetnek piaci alapokon? Hol kapcsolódhatnak be a távközlési szolgáltatók az e-egészségügybe? Dr. Hanák Péter: Az eVITA – az elnevezés az életviteli technológiák és alkalmazások együttesét jelenti – nemzeti technológiai platform azért jött létre, hogy a modern infokommunikációs eszközöket az életminőség javításának szolgálatába állítsa, és az ilyen alkalmazásokat széles körben elterjessze Magyarországon. Noha állami támogatásból végzünk kutatásfejlesztést, valósítunk meg innovációs projekteket, és dolgozunk egy nemzeti stratégiai kutatási és megvalósítási terv létrehozásán is, nem kormányzati megbízást teljesítünk. Ilyen értelemben függetlenül működünk az állami szférától. Mi nem az állami egészségügyi ellátásba szeretnénk bekapcsolódni, a kulcsszó számunkra a tartós gondozás, az otthoni ellátás és tevékenységfigyelés infokommunikációs eszközökkel.
Nagy kérdés, hogy miből lehet ezt finanszírozni. Az OEP-kasszából biztosan nem jutna erre, és nem is csak oda tartozik ez a terület. A nyugdíjrendszerhez, mint egy hosszú távú megtakarítási formához már inkább kapcsolódhatna. A tartós gondozás költségeit azonban jelenleg biztosan nem lehet állami forrásból fedezni, meg kell találni a privát finanszírozási formákat. Üzleti alapokon kell tehát működniük ezeknek az életminőséget javító szolgáltatásoknak, amelyeket piaci szereplők nyújtanak a lakosságnak.
Ml NEM AZ ALLAMI EGESZSEGUGYI ELLÁTÁSBA SZERETNÉNK BEKAPCSOLÓDNI, A KULCSSZÓ SZÁMUNKRA A TARTÓS GONDOZÁS, AZ OTTHONI ELLÁTÁS ÉS TEVÉKENYSÉGFIGYELÉS INFOKOMMUNIKÁCIÓS ESZKÖZÖKKEL
Az informatikai megoldások révén takarékoskodhatunk a humán erőforrással
MKM: Mire kell gondolnunk pontosan, amikor tartós gondozásról beszélünk? Dr. Hanák Péter: Az eVITA alapvetően négy nagy részterületet jelölt ki, ahol az infokommunikációs eszközök segítséget nyújthatnak az embereknek.
Az otthoni és a lakáson kívüli távfelügyelet, a tevékenységfigyelés az egyik legfontosabb ezek közül, ahol például a kábeltársaságoknak már lenne keresnivalójuk. Még internet sem kell feltétlenül ahhoz, hogy nyomon kövessük, mi történik egy idős emberrel otthon. Elegendő például, ha azt figyeljük, hogy bekapcsolta-e aznap a tévét vagy csatornát váltott-e. A világhálóra olyan esetekben van szükség, amikor például valaki a vérnyomás-adatait szeretné a háziorvosának továbbítani ahelyett, hogy felkeresné a rendelőt. Ezen a területen nem egy nagy országos szolgáltatóra gondolunk, amelyik mindenkit figyel, hanem több lokális vállalkozásra.
A terápiakövetés és -támogatás szintén fontos ága az életvitelt segítő megoldásoknak. Ennek lényege, hogy nyomon követhetővé válik, vajon a beteg betartja-e az orvos utasításait – bevette-e a gyógyszert és az hogyan hatott rá, vagy sétált-e az előírásoknak megfelelően 15 percet stb. A harmadik terület a fogyatékok pótlása, így például a felolvasó telefonok elterjesztése. Gondoljuk csak el, hogyan választ például egy vak ember megfelelő nyakkendőt a szekrényéből az ingéhez és az öltönyéhez, vagy hogyan olvassa el a tájékoztatót egy gyógyszer mellékhatásairól? Az infokommunikációs eszközök sok ilyen problémát képesek megoldani, csak nem használjuk ki ezeket a lehetőségeket. A negyedik ág az egészségmegőrzés és -fejlesztés, amely már valóban összeér az állami egészségüggyel.
Dr. Stubnya Gusztáv: Érdemes tisztázni, hogy mit értünk az e-health fogalmán. Az egészségügy és az informatika együtt nem egyenlő ezzel. Az állam részéről egy egészségpolitikai eszközről van szó, amelyet az informatika támogat. Az eVITA számára viszont az informatika eszköz a beteg ügyeinek intézéséhez. Az orvos oldaláról nézve a legfontosabb a beteg hosszú távú nyomon követése, amely egyébként személyiségi jogi problémákat is felvet. A beteg oldaláról nézve az életminőség javítása a cél, amelyet nem lehet közfinanszírozásból megoldani, csak üzleti alapokon.
Dr. Hanák Péter: Valóban adósak vagyunk még azzal, hogy rendet tegyünk a fogalmak között. Mi nem elsősorban a beteg és az orvos viszonyára koncentrálunk, hanem sokkal inkább a páciens és közvetlen környezete, rokonai és barátai kapcsolatára.
MKM: Noha az állami feladatoktól jól elkülönülnek az életminőség javítását célzó szolgáltatások, nyilvánvalóan az üzleti alapokon elinduló szolgáltatások is nagyban hozzájárulhatnak az egészségügyi rendszer hatékonyabb működtetéséhez.
Dr. Hanák Péter: Természetesen, gondoljunk csak például az intenzív kezelések utáni otthoni rehabilitációra. Folyamatos otthoni állapotfigyelés esetén a kórház hamarabb hazaküldheti a betegét, miközben mégis kontroll alatt tudja tartani.
Dr. Stubnya Gusztáv: Egyértelmű, hogy az informatikai megoldásokrévén takarékoskodhatunk a humán erőforrással. Csökkenthető a beteg és az orvos fizikai találkozásainak a száma, miközben ez nem jelenti azt, hogy kevesebb konzultációra kerülne sor közöttük, sőt többre nyílik lehetőség a virtuális térben. De azt is látni kell, hogy egy elektronikusan beküldött vérnyomás-adatot is meg kell néznie a háziorvosnak vagy a nővérnek, ami pluszmunka, nem biztos, hogy egyszerűbb, mint ha a beteg személyesen megjelenik.
Dr. Hanák Péter: A háziorvosok valóban sokat panaszkodnak az adminisztrációra, tehát nem örülnek annak, ha még az elektronikus leveleiket is folyamatosan nézegetniük kell.
MKM: Az elhangzottak alapján lehet-e ez egy újabb láb a kábelszolgáltatók számára? Pintér Zoltán: Mindenképpen van ebben számunkra lehetőség, a nagy kérdés, hogy azt a bizonyos kritikus tömeget mikor sikerül elérni. Ha igény mutatkozik az ilyen típusú szolgáltatásokra a lakosság körében, a szolgáltatók biztosan szívesen részt vesznek ezek elterjesztésében. Noha a prevenciós szolgáltatásokba az állam nem szállna bele, mégis lehet egy közös dolgunk, ez pedig az igények felkeltése. Úgy gondolom, hogy a kormányzat sokat tehet egy hatékony kommunikációs kampánnyal azért, hogy minél többen éljenek a modern technológia adta lehetőségekkel annak érdekében, hogy az egészségüket megőrizzek. A kábeltársaságok egyébként az adatgyűjtésben is segítségére lehetnek az államnak, hiszen jelen vannak mintegy 2,7 millió háztartásban. Az életminőség javítását célzó új szolgáltatások nem állnak távol az intelligens otthonok megvalósítását célzó kísérletektől, amelyekben a szakma egy része már aktívan részt vesz.
Jurenka Oszkár: Érdekes példát láthatunk a modern otthon létrehozására külföldön: egy holland település teljes lakosságát ellátták optikai kábellel, és létrehozták az idősek városát, ahol a helyiek számtalan dolgot elintézhetnek anélkül, hogy kitennék a lábukat otthonról.
Kéry Ferenc: Úgy vélem, a kábelszakma jelentős része készen áll arra, hogy részt vegyen az otthoni e-egészségügyi szolgáltatások bevezetésében, de fontos, hogy piacképes üzleti modellek, egységes, bárki számára könnyen átvehető megoldások is szülessenek.
Dr. Hanák Péter: Köztudott, hogy a mai idősebb generáció még sokkal inkább tévézik, mint internetezik, ezért úgy gondolom, a kábeltársaságoknak fontos szerepük lehet az otthoni életvitelt segítő – egyebek között egészségügyi szolgáltatások elterjesztésében. Egyetértek azzal, hogy az állam szerepe az otthoni szolgáltatások elterjesztésében a kívánatos irány kijelölése lenne, amit megfelelő tájékoztatással és a jogszabályi környezet kialakításával is támogatnia kellene.
Dr. Stubnya Gusztáv: Most is lehetőség van minderre, nincs jogszabályi akadálya a szolgáltatások bevezetésének.
Pintér Zoltán: Számunkra fontos lenne, ha meglennének azok a műszaki szabványok, amelyeket alkalmazhatunk.
Dr. Stubnya Gusztáv: Az orvosi szabványok már régóta adottak, azokkal nincs feladata az államnak, az informatika területén ebben már nem vagyok teljesen biztos. A kettő kombinálása viszont szintén a piaci szereplőkre hárul.
Dr. Hanák Péter: Gyakran hozom fel példaként a biciklizést, amelyhez több minden kell. A kerékpárt nyilvánvalóan mindenkinek magának kell megvennie, ebben nem várhatjuk az állam segítségét. A biciklitárolót is megépíthetik privát módon, a kerékpárutat viszont nem, ahogy a KRESZ-szabályait sem alkothatják meg azok, akik biciklivel közlekednek.
Pintér Zoltán: Mi azt várhatjuk és várjuk, hogy olyan környezetet teremtsen a kormányzat, amelyben érdemes biciklit venni.
Pap Melinda
Az európai kórházak több mint 90 százalékának van szélessávú kapcsolata, 80 százaléka rendelkezik elektronikus betegnyilvántartó rendszerrel, de csupán 4 százaléka engedélyezi a pácienseknek, hogy online hozzáférjenek elektronikus betegrekordjaikhoz. Az európai kórházakban nem élnek kellően az eHealth kínálta lehetőségekkel a laboratóriumi leletek vagy radiológiai felvételek megtekintésénél – állapítja meg egy 2010-es felmérés, amelyet a 27 tagország, valamint Horvátország, Izland és Norvégia bevonásával készítettek az Európai Bizottság számára. A felmérés rengeteg hasznos információval látja el az Európai Unió eHealth Munkacsoportját, amely a Budapesten rendezett eHealth Weeken tartotta első ülését. Az eHealth Munkacsoport egyik feladata az infokommunikációs technológiák egészségügyben és szociális ellátásban betöltendő szerepének, lehetőségeinek felvázolása. A munkacsoportban részt vevő egészségügyi szakértők, betegképviselők, jogi szakértők, egészségpolitikusok, orvosi, gyógyszerészeti és infokommunikációs ipari szereplők javaslatokat tesznek az Európai Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy az ICT miképpen tudná az egészségügyben az innovációt felgyorsítani – áll a Computerworld összefoglalójában. EURÓPAI eHEALTH MUNKACSOPORT
Képaláírás: Jurenka Oszkár
Nyomtat
Academic Excellence in Biomedical